Helen Mirren nem zsidó, így nem lehet Golda Meir, állítja kolléganője

• Dame Helen, aki nem zsidó, a politikust, Izrael első női miniszterelnökét fogja alakítani a Golda című filmben.
• Dame Maureen, aki zsidó, úgy véli: a szerepet zsidó színésznőnek kellett volna eljátszania.

„A karakter zsidósága a film szerves része” – mondta Dame Maureen a Jewish Chronicle című lapnak. „Biztos vagyok benne, hogy Dame Helen csodálatos lesz, de Ben Kingsley-nek például soha nem lenne szabad Nelson Mandelát játszania. Meg sem közelíti” – érvelt Lipman.

Golda Meir, „az izraeli politika nagyasszonya” 1969-ben lett az ország első női miniszterelnöke. Története számos fikciós ábrázolásban jelent meg színpadon, vásznon és képernyőn egyaránt. Jelenleg is készül egy Barbra Streisand rendezte televíziós minisorozat, a Lioness, amelynek főszereplője Shira Haas izraeli színésznő, és ő játssza a vaskezű kormányfő szerepét.

Dame Helen nemrég vállalta el a szerepet Guy Nattiv rendező életrajzi filmjében. Miután novemberben megjelentek az első képek a brit színésznőről a néhai politikus szerepében, azt nyilatkozta: „nagy kihívás volt őt ábrázolni rendkívüli életének legnehezebb pillanatában.” „Csak remélni tudom, hogy igazságot szolgáltatok neki” – tette hozzá.

Global Tech News Daily

First look at Helen Mirren as former Israeli prime minister Golda Meir in the biopic GOLDA from Bleecker Street pic.twitter.com/5DsgeYgucd

— Erik Anderson (@awards_watch) November 17, 2021

A megkérdőjelezett szereposztások

Az Oscar-díjas Helen Mirren korábban már játszott zsidó karaktereket: 2010-ben a Moszad ügynökeként tűnt fel Az adósság című filmben, 2015-ben pedig egy Maria Altmann nevű zsidó menekültként a Hölgy aranyban című filmdrámában.

Dame Maureen, azaz Maureen Lipman Roman Polanski 2002-es holokauszt- és háborús emlékfilmjében, A zongorista című filmben játszotta a címszereplő édesanyját.

A Dame Helen közreműködésével kapcsolatos kritikája a készülő Golda-filmben egy sor hasonló megjegyzés után hangzott el, amelyben a színészek megkérdőjelezik a szerintük nem hiteles szereposztási döntéseket – emlékeztet a BBC. A zsidó származású, de gyakorló keresztény Tamsin Greig nemrég azt nyilatkozta, hogy „valószínűleg nem kellett volna” zsidó anyát játszania a Péntek esti vacsora című vígjátéksorozatban.

„Zsidóarcúnak” nevezte a szereposztást Sarah Silverman amerikai komikus és színész, miután egy Joan Riversről szóló filmben a nem zsidó Kathryn Hahn kapta a főszerepet.

A „zsidóarc” kifejezés a filmes világban arra utal, amikor nem zsidó játssza egy zsidó szerepét.

Legutóbb maga Stephen Pollard, a Jewish Chronicle főszerkesztője tweetelt Dame Helen védelmében. „Imádom Maureen Lipmant, de ennél nagyobbat nem is tévedhetne ebben a kérdésben. Álláspontjának logikája szerint a színész csak önmagát alakíthatja” – írta.

I adore Maureen Lipman but she couldn’t be more wrong on this. The logic of her position is that the only character any actor can play is themselves.

https://t.co/lJ7yRMLkjG

— Stephen Pollard (@stephenpollard) January 5, 2022

Hollywoodban évek óta élénk vita folyik a hiteles szereposztásról. Egyesek például úgy vélik, hogy meleg, transznemű vagy fogyatékkal élő karaktereket csak meleg, transznemű vagy fogyatékkal élő színészek játszhatnának. Mások viszont azzal érvelnek: a színészet lényege, hogy olyasvalakit alakítsunk, aki nem vagyunk.

Paradox módon Maureen Lipman a Guardiannek másfél éve adott interjújában maga is leszögezte, hogy az identitáspolitika megbéníthatja a színészeket és a produkciókat. „Az utóbbi években mindannyian kis dobozokba vagyunk zárva, nemde? Azt kell játszanod, ami vagy. Miközben a színészet lényege, hogy azt játsszuk, ami nem vagyunk” – nyilatkozta.

A „zsidóarc” (jewface) kifejezést egyébként valószínűleg a „feketearc” (blackface) rasszista gyakorlatából kölcsönözték, miközben semmi köze hozzá – mutatott rá a Forward, az amerikai zsidóság hírplatformja.

Ma már sértő az a régóta fennálló hagyomány, hogy fehér előadók a szórakoztatás érdekében fekete emberek karikatúrájára festik arcukat – írta a lap. A cikk szerzője egyébként megemlíti a 20. század eleji szórakoztatóművészt, Al Jolsont, akit a „fekete arcú előadók királyaként” emlegetnek, és maga is zsidó volt.

Feketének vallották magukat az Operaház énekesei

Egyébként a Porgy és Bessnek a 2018-as, budapesti bemutatóját kisebb botrány övezte, ugyanis az amerikai feketék emberi jogi küzdelmeiben is emlékezetes szerepet játszó operát Ira Gershwin, a zeneszerző testvére és a dalszövegek írója rendelkezése alapján csak fekete színészekkel szabad eljátszani. Ezt a szerzői jogok fölött rendelkező családi alapítvány igyekszik világszerte betartatni. A rendelkezés azonban figyelmen kívül hagyta, hogy Európa és Ázsia sok országában így gyakorlatilag lehetetlenné válik a mű játszása – és a benne foglalt gondolatok sem juthatnak el a nézőkhöz.

A Magyar Állami Operaházhoz viszont – talán egy tévedés folytán – olyan szerződés került, amelyből kimaradt a híres „all black cast” kitétel, így gyorsan lecsaptak a jogokra.

A jogtulajdonosok azonban ragaszkodtak a kitételhez, így az intézmény Ókovács Szilveszter főigazgató nevében levelet küldött a szereplőknek:

„Kedves Művészek! Főigazgató Úr kérésére küldjük Nektek a következő kérést. Az előadás előtt az alábbi nyilatkozat aláírását kéri tőletek színházunk vezetősége, melyet nyomtatott formában odaviszünk Nektek: »Én, alulírott kinyilvánítom, hogy identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afro-amerikai eredet és tudat. Ezért is külön öröm számomra, hogy George Gershwin Porgy és Bess című operájában felléphetek.«”

(Borítókép: Helen Mirren 2020. február 27-én Berlinben. Fotó:  Thomas Niedermueller / Getty Images)