A párom lányokkal veszi körül magát, és én megőrülök ettől: velem van a baj?

Nem igazán hiszek a férfi-nő barátságban. Van néhány hímnemű haverom, akikkel hébe-hóba, leginkább társaságban találkozunk, de nem szoktunk kettesben lógni, pláne kibeszélni egymás lelki életét. Bezzeg a barátom: neki erről egészen más a véleménye. És sajnos a gyakorlata is.

Tibi igazi társasági ember. Nagyon szeret csapatostul bulizni, kávézni, vagy fürdőbe járni, még az ebédjét sem költi el szívesen egymaga. Mivel – velem ellentétben – meglehetősen extrovertált, könnyen megnyílik, fűnek-fának mesél a magánéletéről, a legbelsőbb titkairól, az intim világáról. És mivel a leginkább a lányok fogékonyak ezekre a történetekre, hát leginkább lányokkal veszi körül magát.

Csacsog, lelkizik, kávézgat

Ezt a tulajdonságát persze az első pillanattól kezdve láttam, hiszen valahogy így jöttünk össze mi is. A nagy beszélgetésekből szerelem lett, a szerelemből együttélés. Nem tudom, miért gondoltam, hogy velem majd minden más lesz. Valójában kevés dolog változott az összejövésünk óta, maximum annyi, hogy Tibi hetente két-három napot otthon marad, vagy csak velem szervez programot. A hét többi napján továbbra is eljárogat, és legfőképp a lánybarátaival bulizik, kávézgat, csacsog, lelkizik.

Persze én is mehetek vele, ha akarok, csak egyrészt nem bírom a tempót, másrészt nehezen rejtem véka alá, mennyire zavarnak ezek a lánybarátok. Eleinte mindent bevetettem, hogy szimpatikus legyek, de egyre nehezebb produkálni magam. Csak a rosszat veszem észre minden ismerősében. Van a Linda például, nem igaz, hogy nem veszi észre, mennyire kihasználják a férfiak! Vagy ott a Cilike. Szanaszét robotolja magát a multi-munkahelyén, amit szívből utál, mégis marad a fenekén, mert túl jól megfizetik. Lilláról meg ne is beszéljünk. Alulfizetett, agyonhajszolt tanár néni, utálja a basáskodó főnökét, panaszkodni azt nagyon tud, de még ahhoz is gyáva, hogy akár egy másik iskolába átmenjen.

A párom lányokkal veszi körül magát, és én megőrülök ettől: velem van a baj?

Utálom a barátait?

A véleményem egyre gyakrabban kiül az arcomra, néha epés megjegyzések formájában is megjelenik. Tibi ilyenkor szemrehányóan néz rám, a lánybarátok zavartan köhécselnek. Eddig egyszer vesztünk össze ezen a témán, amikor meguntam a rinyálást és nyíltan megkérdeztem Lillát, hogy mi a csudáért nem mond fel, mielőtt megbetegszik. Nem sok szeretet csenghetett a hangomban, de elegem volt abból, ahogy mindenki csak sajnálja meg ajnározza ezt a tehetetlen nőt, miközben tennie kéne már végre valamit. Aznap este Tibi rám olvasta, hogy utálom a barátait, ami az én dolgom, de legalább ne mutassam ki. Én visszaordítoztam, hogy egyáltalán minek van rájuk szüksége, amikor itt vagyok én. Persze megbántam, de már nem lehetett visszaszívni. Azóta ritkán járok el velük. Kellemetlenné teszem a hangulatot. De tényleg minden az én hibám?

Szeretem Tibit. Ha nem ez a téma van terítéken, csodálatosan megértjük egymást. De tudok én huzamosabb ideig élni egy férfi mellett, aki folyton lányokkal veszi körül magát? Megbízhatok benne? Mi a garancia arra, hogy majd nem talál helyettem egy szebbet, szociálisabbat a barátnői közül, aki nem néz ferde szemmel a lánybarátság-mániájára? Vagy egyszerűen csak piti módon féltékeny vagyok, és valójában mindenkinek úgy kéne élnie, ahogy ő teszi: barátokkal, vidáman, szabadon?

Lehet, hogy az ilyen embernek nem is való a párkapcsolat.

Galériánkban 5 figyelmeztető jelet mutatunk, ami arra utal, hogy gondok vannak a párkapcsolatodban!