Az ügynök halála: a kisember kilátástalansága maróbb, mint valaha Alföldi legújabb rendezésében

Alföldi Róbert húsz év után ismét színpadra állította Arthur Miller utazó ügynökének 1949-ben íródott tragédiáját – ezúttal a Révay utcában. Willy Loman és családjának fullasztó története jócskán újragondolt/fordított, modern köntöst kapott, és a másfél órásra kurtított előadásban a kisember küzdése és reménytelensége, a családot mindenáron görcsösen összetartani akarás fojtogatóbb mint valaha.

Stohl András és Fehér Tibor apa-fiú-összefeszülései már-már elviselhetetlen érzelmi gyomrosokat visznek be, Balsai Móni (anya) kétségbeesett, egyre fásultabb egyensúlyozását a mind meredekebbé váló érzelmi-egzisztenciális lejtőn is végtelenül fájdalmas nézni. Feloldozás itt nincs, az illúzió elveszett, a megoldásnak vélt szándékos exitus után pedig megoldódnak a pénzügyi gondok, az utolsó házrészlet is kifizetésre kerül, érkezik az új háztartási gép, a plazmatévé, a fotel  – de ki fogja használni, élvezni őket?

Willy Loman rettenetes apa, egy lelkileg abuzáló ember. Olyan, aki végig hazudja az életét. Önmagának is, a feleségének is és a gyerekeinek is. Ezáltal őket is belekényszeríti egy hazugság spirálba. Ez a szerep kicsit olyan nekem, mint egy terápia, ahol a rendező, Alföldi Róbert a pszichológus. Egy csomó darabbeli helyzet szembesülésre kényszerít, annak átgondolására, hogy egy apa mit ad tovább a gyerekeinek.

Stohl András Willy Loman

A szülői – jelen esetben az apai – elvárásoknak való megfelelés kényszere, a zavaros múlttal és reménytelen jövővel való szembenézés képtelensége, a végül értelmetlenül végiggürizett élet, a vágyott sikeres anyagi lét elérhetetlensége, az újabb és újabb falakba ütközés sokaknak ismerős lehet. Ezért is torokszorító nézni Willy és – általa – családja vergődését.

Lindának megvan a saját véleménye, csak nem hallgatják meg. Próbál lábujjhegyen megoldásokat kínálni, de nem találnak talajt az ötletei. Támogatja a férjét, ő a villámhárító Willy és a fiúk között. Igyekszik a családot összetartani, lavírozik az őrületben. Eközben ő maga már nem is létezik.

Balsai Móni Linda Loman

A Loman-házaspárt Stohl András és Balsai Móni, két fiukat Fehér Tibor és Szécsi Bence alakítják, a további szerepekben Földes Eszter, Kocsis Pál, Puskás Dávid és László Zsolt látható. A díszlet- és jelmez Kálmán Eszter munkája.

A legelső magyar Willy Loman: Timár József

Az utazóügynök története 1949 óta járja a világ színpadait, és az évtizedek alatt mindig tudtak és tudnak vele azonosulni a nézők.

A magyarországi ősbemutató a Nemzetiben volt, 1959-ben: Timár Józseffel a címszerepben rögtön legendás előadás született, amiről televíziós felvétel is készült, ez volt az első magyar színházi közvetítés. A nagybeteg Timárnak utolsó szerepe volt az ügynök figurája, egyre betegebben nyújtott estéről estére súlyos alakítást. A helyzet, hogy a művész éppúgy a halála felé közelít, mint az általa megformált szerep, magától értetődő módon, kegyetlenül súlyozta az előadást, és aztán Timár nekrológjaiban is ez lett hivatkozási pont.

Gazdátlanul maradt a vállat húzó két hatalmas bőrönd: Willy Loman nem érkezik meg többé. Willy Loman nem utazik többé. Willy Loman nem hal meg többé. A színész halt meg, aki eggyé vált az ügynökkel; a színész, aki – mondjuk ki most, a gyász fekete órájában, ha eddig nem tettük! – napjaink legnagyobb színésze volt.

Film, Színház, Muzsika 4, 41. sz. (1960), 14.

A Timár-Loman párhuzamnak külön nyomatékot adott a magyar színházművészet képi krónikása, Keleti Éva egyik ikonikus fotográfiája: a két súlyos bőröndöt a kezében tartó színművész portréja a máig aktív Keleti egyik legismertebb felvétele.

“Hallottam, hogy beteg, bementem a színházba, hogy megnézzem, képes-e egyáltalán ilyen betegen játszani. Álltam a függönynél, és láttam, hogy a kulisszák mögött megemeli a két bőröndöt, próbálgatja, hogy be tudja-e vinni a színpadra, tud-e játszani. Annak idején egy lépést sem tettem gép nélkül. Lőttem egy kockát, amiről később senki nem hitte el, hogy nem az előadáson készült” – nyilatkozta később Keleti Éva.

Timár József a darab 1959. december 4-i próbáján (rendező: Marton Endre) MTI/Keleti Éva

Willy Lomant – a teljesség igénye nélkül – Mensáros László, Haumann Péter, Incze József, Tordy Géza, Gálffi László, Blaskó Péter és Kőszegi Ákos is életre keltette már színpadon.

Az előző Alföldi-rendezést pontosan két évtizede – 2004 őszén – mutatták be a Tháliában, a Kentaur által megálmodott gigászi díszletben, Bodrogi Gyula, Vári Éva, László Zsolt és Czapkó Antal főszereplésével.

Abban az előadásban László Zsolt az apával összefeszülő fiút, Biffet játszotta, míg most, a Centrál nagyszínpadán Ben bácsiként, egy plazmatévé képernyőjén, “online” jelenik meg. A premier 2024. február 24-én volt a Révay utcai teátrumban.

Az íráshoz felhasznált források:

• Centrál Színház
• Fotóművészet.net, Lenkei Lajos. 
• Az ügynök halála – Arthur Miller drámája a Nemzeti Színházban, Film Színház Muzsika 3, 48. sz. (1959), 5–7.
• Gobbi Hilda: Közben (1982)
• MTI Fotóarchívum