Hiába hasít a gazdaság, Joe Biden továbbra sem népszerű

Hiába hasít a gazdaság, Joe Biden továbbra sem népszerű

Az amerikai gazdaság a koronavírus-járvány óta visszaállt a növekedési pályára, ugyanakkor Joe Biden demokrata elnök támogatottságán ez egyáltalán nem érződik. Sőt a választók jelentős része úgy érzékeli, hogy a gazdasággal továbbra is problémák vannak, ez pedig megnehezíti Biden újrázási esélyeit.

Február elején nagyon jó számok láttak napvilágot az amerikai gazdaság kapcsán: idén januárban ugyanis 353 ezer új munkahely jött létre, átlagosan 0,6 százalékkal nőttek az órabérek, miközben tavaly januárhoz képest így már 4,5 százalékkal emelkedtek a fizetések, a munkanélküliségi ráta pedig mindössze 3,7 százalék volt. Mindegyik szám jóval kedvezőbb az előzetesen vártakhoz képest, ráadásul az infláció is mindössze 3,4 százalékos volt, ami ugyan elmarad a Fed kétszázalékos céljától, de az elmúlt 3 évben az egyik legjobb.

Sokatmondó, hogy a számok nyilvánosságra hozatalakor még a republikánusokhoz húzó Fox Newson is csak annyit tudtak nyilatkozni a stúdióban ülő szakértők, hogy ezek nagyon erős számok, és a demokrata Joe Biden elnököt bizonyára elégedettséggel töltik el.

Azonban hiába a jó makroszámok, az amerikaiak többsége még mindig úgy érzi, a gazdaság rossz irányba halad, ami Biden támogatottságán is meglátszik.

A Gallup közvélemény-kutató cég januári kutatása szerint az amerikaiak gazdaságba vetett bizalmát jelző index a -100 és a +100 közötti skálán jelenleg -26-on áll. Ami ugyan jobb, mint a tavaly novemberi -40 vagy a nyáron mért -58, de így is azt mutatja, hogy a választók a javuló tendencia ellenére továbbra is negatívan látják a gazdaság jövőjét.

Ráadásul mindez pártszimpátia alapján változik: míg a demokrata szavazók pozitívabban látják a jelenlegi helyzetet, addig a republikánusok vagy a magukat függetlennek vallók már negatívabban – a novemberben esedékes elnökválasztáson pedig Biden esélyeit rendkívül rontja, ha utóbbi szavazói csoport úgy fogja érezni, rosszabbul él, mint négy éve.

Márpedig hiába mutatnak jól a makroszámok, Biden népszerűségén ez nem igazán látszik: a közvélemény-kutatások átlaga szerint az elnök munkájával az amerikaiak mindössze 38,5 százaléka elégedett, 55,7 százalékuk pedig elégedetlen,

miközben hasonló gazdasági számoknál Ronald Reagant magabiztosan választották újra 1984-ben, Bidennél alacsonyabb támogatottsága pedig csak a Reagantől kikapó Jimmy Carternek volt még elnöklése során.

De mi lehet az oka annak, hogy a jó makroszámok ellenére az amerikai választók ezt mégsem érzik?

Hiába jó a gazdaság, nem „vibe-olunk”

Annak ellenére, hogy a fizetések nagyobb mértékben nőnek, mint az infláció mértéke, sokan továbbra is úgy érzik, hogy a helyzet nemhogy javulna, hanem stagnál, vagy esetleg még romlik is.

Pedig a számok szerint az embereknek nem így kéne érezniük: a pénzügyminisztérium által készített tanulmány szerint

a háztartások 2023-ban nemhogy ugyanolyan szinten voltak képesek javakra és szolgáltatásokra költeni, mint 2019-ben, de még több mint ezer dollárt is megtakaríthattak,

mivel a mediánkereset jóval nagyobb mértékben nőtt, mint ahogy az infláció. Ennek ellenére 10 amerikaiból 6 továbbra is vagy inkább rossznak vagy nagyon rossznak ítéli meg a gazdaság helyzetét.

Ennek oka amerikai közgazdászok szerint több problémára vezethető vissza: az egyik az ún. vibecession, ami az angol vibe (hangulat) és recession (recesszió) szavak összeillesztésével készített fogalom. Lényegében azt írja le, hogy a gazdasági fejlődés és javulás ellenére sokan továbbra is úgy érzik, számukra a gazdaság továbbra is rossz irányba halad.

A fogalmat először Kyla Scanlon makrogazdasággal és részvénypiaccal foglalkozó közgazdász használta, azóta pedig már más elemzők is átvették. Scanlon 2022 júniusi írásában amellett érvelt, hogy miközben valójában a gazdaság elfogadható makroszámokat mutat, addig – több tényezőből kifolyólag is – az emberek jogosan érzik úgy, hogy az irány nem jó: a lakhatási válság következtében nem csak a lakások, az albérletek árai is nőnek, de az élelmiszerek és az üzemanyag ára is emelkedik – ugyanakkor ezek még nem okoznak recessziót.

Mások, például Ben Harris, a Brookings Institution közgazdásza amellett érvel, hogy a fogyasztók még a magasabb jövedelmük ellenére sem szokták meg a magasabb árakat, miközben a reálbérük nőtt, a fogyasztásuk pedig a koronavírus-járvány előtti szintet is túlszárnyalja. Harris szerint ezenkívül a kedvezőtlen érzethez az is hozzájárulhat, hogy

más, nem gazdasági jellegű problémák következtében a választók nem érzékelik a gazdasági fejlődést.

Példaként a lövöldözéseket említi, de azt is megjegyzi, hogy a polarizált társadalomban a különböző hírforrások és azok beszámolói alapján is kialakulhat az az érzet a választókban, hogy a dolgok – beleértve a gazdaságot is – rossz irányba haladnak.

Tom Nichols politikai elemző szerint is leginkább a polarizációnak és az olykor elfogult híradásoknak köszönhetően érezhetik az amerikaiak úgy, hogy a dolgok jelenleg rosszul alakulnak. Hiszen bár a többségének pozitívan kellene érzékelnie a gazdasági válságból való kilábalást, de mindig lehetőség van ennek ellentmondó negatív példákat felhozni, ez pedig befolyásolja a választók érzékelését és gondolkodását.

Ezenkívül arra is rámutatott, hogy az amerikaiak hozzászoktak egy bizonyos életszínvonal-emelkedéshez, és mivel ez az utóbbi időben csökkent, ezért az elvárásaik csökkenésével a gazdasággal kapcsolatos pozitív érzelmeik is csökkentek – ráadásul a politika mindezekre ráerősít, amikor a negatív érzelmeket politikai narratívává teszi.

Azért közel sem minden tökéletes

Ugyanakkor hiába javult az amerikai gazdaság a koronavírus-járvány óta, és hiába sikerült a Biden-adminisztrációnak a lehető legkevesebb kárral ismét növekedési pályára állítani a gazdaságot, több tényezőből kifolyólag továbbra is vannak olyanok, akik úgy érzékelik: a gazdasági helyzet jelenleg rosszabb, mint a 2008-as gazdasági világválság után volt.

Például a háztartások adóssága nőtt, ráadásul több millió amerikainak gondja akad számláinak a kifizetésével.

A fogyasztók 3,87 százaléka az élelmiszerár-emelkedés és egyéb alapvető javak árainak növekedése miatt hónapról hónapra hitelkártyával fedezi megemelkedett kiadásait, amiket nem tud időben visszafizetni – a St. Louis-i Federal Bank elemzése szerint ez még egy kicsit meg is haladta azt a szintet, mint ami a 2008-as gazdasági világválság után volt jellemző.

Azonban nemcsak a hitelkártya-adósságok kifizetésével akadnak problémák, hanem a számlákkal is. Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatalának legutolsó, októberi kutatása szerint a 331,9 millió lélekszámú Egyesült Államokban 43,2 millió embernek gondot okoz a számlái kifizetése. Míg tavaly ez a szám 41,8 millió volt, addig a pandémia idején 26,9 millió – az infláció mellett ezt a koronavírus-járvány alatt nyújtott támogatások leállítása okozta.

Ugyanakkor a fentebb idézett szakértők szerint az egyik legsúlyosabb probléma a lakhatás kérdése,

ugyanis egyre több amerikainak válik elérhetetlen álommá a lakásvásárlás.

Az ingatlanok még a korábban megfizethető városoknak számító helyeken is többe kerülnek, mint amennyit egy bérből élő átlagosan keres. A saját ingatlanhoz ugyanis minimum évi 100 ezer dolláros kereset lenne szükséges, hogy a leendő tulajdonos banki kölcsönnel vásárolhassa meg, azonban az átlagos kereset ennél jóval alacsonyabb, mindössze 71 ezer dollár évente.

A lakásvásárlás részben a központi kamatemelések miatt vált drágábbá, ráadásul a gondot tetézi, hogy akik nem tudnak saját ingatlant venni, azok a bérlőpiacon kötnek ki, ahol pedig a megemelkedő kereslet miatt szintén emelkedtek az árak.

(Borítókép: Joe Biden amerikai elnök a George Mason Egyetemen, az amerikai Manassasban, Virginia államban 2024. január 23-án. Fotó: Julia Nikhinson / Bloomberg / Getty Images)