Az elhallgatott amerikai emberkísérletek még mindig itt kísértenek
Emlékszünk még a Lost – Eltűntek sorozat föld alatti bunkerjére, amiben állítólag egy emberkísérlet zajlott? A filmbe ezzel bekerült egy pszichológiai szál, a nézők pedig elgondolkodhattak, vajon a tudósok tényleg kísérleteztek emberekkel a tudtukkal vagy a tudtukon kívül? De eszünkbe juthat a Stranger Things is, ahol az őrült Matthew Modine húzta kísérleti csőbe a gyerekeket. A fantáziánkat mindig izgatja, vajon mi irányítjuk az életünket, vagy egy felsőbb hatalom kontrollál minket, akár tudományos céllal.
Részlet a Stranger Things című sorozatból
A 20. század első néhány évtizedében még nem voltak igazán elterjedtek a foglyokkal végzett kísérletek, maximum különcnek tartott kutatók végezték őket. Az egyik Dr. LL Stanley, a kaliforniai San Quentin börtön orvosa volt, aki 1920 körül idős férfiakat kezelt állattakarmánnyal és kivégzett elítéltek heréivel. Mi lehet ennél extrémebb? Bár a sajtó is írt róla, mégsem volt nagy visszhangja.
Az Egyesült Államok kormánya a negyvenes–hatvanas években elég gátlástalannak bizonyult a tudományos kísérletek alanyainak kiválasztásakor („for the greater good”), így fogyatékkal élőkön, pszichiátriai ápoltakon, feketéken és foglyokon is szívesen végeztek teszteket. Mondván „nincsenek teljes jogaik a társadalomban”. Például a hepatitis potenciális gyógymódjával a connecticuti pszichiátriai intézet lakóin, vagy influenzaoltás tesztelésével marylandi foglyokon. Ezek persze nem mostani történetek, inkább a 20. század közepéről származnak, az amerikai kormány még bocsánatot is kért értük, például azért az incidensért, amikor 65 éve szifilisszel fertőzték meg a guatemalai foglyokat és pszichiátriai kezelteket.
Végre felháborodtak!
Több tucat kísérletben egészséges embereket is direkt megfertőztek vírusokkal és baktériumokkal. Az egyik legnagyobb port felverő a Tuskegee-tanulmány nevet viselte, ami 1932-től 1972-ig tartott. Ennek során meg akarták figyelni a „kezeletlen szifilisz természetrajzát” a fekete populációnál, de az alanyok, 600–an, egyáltalán nem voltak tudatában a tesztnek, és nem kaptak gyógykezelést. A Tuskegee-tanulmánynak csak akkor lett vége, amikor valaki kiszivárogtatta a történetet a New York Timesnak, de addigra már csak 74 alany élt, 128-an belehaltak a betegségbe vagy annak szövődményeibe, 40-nek a felesége is megfertőződött, és 19 gyerek is szifiliszfertőzéssel született.
1942-ben kísérleti influenza elleni vakcinát fecskendeztek be férfi betegekbe egy állami elmegyógyintézetben, majd néhány hónappal később megfertőzték őket influenzavírussal. A teszt leírása szerint egyes betegek még a tüneteiket sem tudták szavakba foglalni, ami felveti a kérdést,
vajon mennyire érthették, mi történik velük.
De a hepatitis elleni vakcina fejlesztésekor is pszichiátriai betegek szolgáltak kísérleti alanyként. A kutatók a negyvenes évek közepén nem riadtak vissza a székletkísérletektől sem: egy halálos gyomorbaktérium vizsgálatakor fiatal férfiak szűretlen székletszuszpenziót nyeltek le egy New York-i börtönben.
Rémtesztek gyerekekkel, anyákkal
De az ötvenes években is történtek horrorisztikus kísérletek: egy atlantai szövetségi büntetés-végrehajtási intézetben gonorrhoeával fertőzték meg a rabokat úgy, hogy a baktériumokat a péniszen keresztül közvetlenül a húgyutakba pumpálták. Később antibiotikummal kezelték őket, na de akkor is!
A hatvanas évekre az államok fele engedélyezte, hogy a börtönök foglyait orvosi kísérletekre használják fel.
1963–ban a kutatók rákos sejteket fecskendeztek be 19 idős és legyengült betegbe a New York-i zsidó kórházban, hogy kiderüljön, szervezetük elutasítja-e a beteg sejteket. A betegeknek nem mondták el, hogy mi történik, a sejteket „ártalmatlannak” ítélték. De a kórház igazgatótanácsában ülő William Hyman ügyvéd nem tudott belenyugodni ebbe, és a kórháznak vállalnia kellett, hogy minden ilyen kísérlethez a páciens írásos beleegyezése szükséges.
A közeli Staten Islanden 1963 és 1966 között mentálisan retardált gyerekekkel kísérleteztek, szájon át és injekción keresztül is adtak nekik hepatitis vírust, hogy kiderüljön, gyógyítja-e őket a gamma–globulin. Ez a két tanulmány végre kellő médiavisszhangot kapott, így a hetvenes évek elejére a társadalom is egyöntetűen elítélte a foglyokkal végzett kísérleteket. Ekkor kongresszusi meghallgatásokon a gyógyszeripar tisztviselői elismerték, hogy a múltban rendszeresen kihasználták a börtönben ülő foglyokat gyógyszerek tesztelésre, mert
olcsóbbak voltak, mint a csimpánzok.
Az egyik philadelphiai börtön lakójaként Edward „Yusef” Anthony megengedte, hogy lenyúzzák hátáról a bőrt, és égető vegyszerekkel kezeljék. Legalább pénzt kapott érte, de elkótyavetyélte: csak cigarettát vett magának a börtönben.
Az elmúlt 15 évben két nemzetközi tanulmány borzolta a kedélyeket. Egy ugandai vizsgálat során az orvosok nem adták be az AIDS-gyógyszert az összes HIV-fertőzött terhes nőnek, pedig az újszülötteiket megvédte volna. A másik tanulmány, a Pfizer Trovan nevű antibiotikumához fűződik: agyhártyagyulladásban szenvedő gyerekeknek adták Nigériában, de a hatásossága nem volt 100 százalékos. 11 gyermek haláláért és több gyerek lebénulásáért okolták a kísérletező orvosokat.