Akár fél év is elég egy új nyelv megszületéséhez
Akár fél év is elég egy új nyelv megszületéséhez
Az antarktiszi angol létrejöttéhez elég volt egy fél év, 26 kutató és a kényszerű összezártság. Az angol egy új változatát hozták létre önkéntelenül, mert spóroltak a hazatelefonálással és rengeteget beszélgettek. De nem ez volt az első alkalom, hogy az izoláció új nyelvet teremtett.
Az antarktiszi kutatás nem mindenkinek való, még azoknak sem, akik extrém kalandokat keresnek az életben, az itteni körülmények ugyanis mind mentálisan, mind fizikailag rettentően megterhelőek az emberi szervezetnek. Télen akár hat hónapig is teljes izoláció jellemzi a régiót hideggel, hosszú éjszakákkal, és persze rengeteg kutatómunkával. Az itt dolgozók jobb híján – hiszen sétálni vagy moziba menni nem tudnak – sokat beszélgetnek egymással, ami a közelmúltban egy furcsa jelenséghez vezetett. Kialakult ugyanis az angol egy új dialektusa, az antarktiszi angol.
Bázisangol
2018 telén egy tanulmány tárta fel, hogy az egyik legnagyobb antarktiszi kutatóállomáson, a Rotherán saját nyelv alakult ki a 26 ott dolgozó tudós között. Az önkéntelenül kifejlesztett új, regionális angolt két dolog idézte elő: az elzártság és a sokféle nacionálé. Az izoláció miatt az egymással való interakciók a normális sokszorosára nőttek, a sokféle nemzetiség pedig sokféle angolt hozott. Akcentusokat vagy angolt mint idegen nyelvet, ugyanis a résztvevők között voltak az amerikain, skóton, walesin kívül németek és izlandiak is. Gondoljunk csak a skót angolra, ember legyen a magyar talpán, aki megérti!
A németek és az izlandiak angol kiejtése egyre jobban hasonlított az angol anyanyelvűek kiejtéséhez.
Marlon Clark az egyik a 26 kutató közül, aki a Rothera állomáson dolgozott. Elmondása szerint az Antarktisz annyira elszigetelt, hogy gyorsabb eljutni valakihez a Nemzetközi Űrállomáson, mint orvoshoz vinni valakit a téli Antarktiszról. Szabadidejükben biliárdoztak és főleg beszélgettek, mert a műholdas hazatelefonálások nagyon drágák lettek volna. De közben egy furcsa kísérletben is részt vettek: néhány hetente 10 perces hangfelvételeket készítettek, amiken ugyanazt a 29, sok magánhangzót tartalmazó, a mindennapjaikban rendszeresen használt szót ismételték. Ezek főleg olyan kifejezések voltak, amik az angol különböző akcentusaiban eltérnek egymástól. Amikor a felvételeket megvizsgálták, a német Ludwig-Maximilians Egyetem fonetikai kutatói felfedezték, hogy néhány szó kiejtése kissé megváltozott. Ez volt az új akcentus kialakulásának a kezdete, amit az idézett elő, hogy a többiek beszéde hatott mindenkinek a hangképzésére.
Mivel a kutatóknál hat hónap volt az összezártság ideje, így csupán apró változások történtek, de néhány magánhangzó határozottan eltolódott. Például az „ou” hangnak megváltozott a képzési helye az olyan szavakban, mint a flow és a sew. Számítási modellek segítségével vizsgálták, mi történt a bázison tartózkodók angoljával. Voltak a beköltözés előttről származó hangfelvételek is, tehát rendelkezésre állt viszonyítási alap, amihez képest láthatóak voltak az akusztikus hullámok változásai. Szinte hallhatatlan eltérések voltak, de például a walesi beszélő akcentusa liverpooli (Scouse) akcentussá változott. A német munkatárs angol kiejtése egyre jobban hasonlított a britekére.
Multikulti népek
Ugyanez történt anno a Mayflower fedélzetén, amikor az összezárt, különböző nemzetiségű emberek Észak-Amerikába tartottak, és kialakították az új angolt, az amerikait. A nyolcvanas években is így jött létre az MLE (Multicultural London English), a multikulturális londoni angol: a Cockney angol dialektus keveredett a jamaicai angollal, a Patois-val, majd más nyelvek is rárakódtak a Londonban beszélt mintegy 300 nyelv közül. Az okok között az is szerepel, hogy Londonban nagy számban tanulnak az angolt második nyelvként beszélők. Sok MLE-beszélő más anyanyelvű, illetve az angolon és egy másik nyelven nő fel.
Európa más nagyvárosaiban is megfigyelhető a jelenség ott, ahol sok a bevándorló.
Berlinben például kialakult egy újfajta német, Stockholmban egy új svéd dialektus.
Ezek is az együtt élő kultúráknak tudhatók be, a sok nyelvjárás és nyelv érintkezésének, a második nyelvek tanulásának, a jövevényszavaknak. Az antarktiszi angolnál nemcsak az akcentus változott meg, hanem kialakult egyfajta szleng is sajátos, de korántsem tudományos szókészlettel.
Ahhoz, hogy az akcentus vagy az új nyelvjárás megszilárduljon, generációváltásra lenne szükség, arra, hogy a gyerekek utánozzák, megjegyezzék. Ha az antarktiszi kutatóknak gyerekeik születnének, mint a Mayflower utasainak Amerika felé, akkor stabilizálódna a sajátos nyelv. Persze kérdés, mennyi az esélye annak, hogy a világ legbarátságtalanabb helyén hirtelen potyogni kezdenek a kutatók babái? Hacsak nem direkt úgy párosítják össze őket.