A kormányváltás után a gazdaság szolgálatába lehet állítani a NER-birodalmat – Interjú Király Júliával

Király Júlia közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke új szerepbe került, ő ugyanis Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt tanácsadója és az ellenzéki kampány gazdaságpolitikai témafelelőse. A volt jegybankelnököt ezért arról kérdeztük, mik lennének egy Márki-Zay vezette kormány első gazdaságpolitikai lépései, mit kezdene az inflációval és a korrupcióval, mire lehet építeni a Fidesz gazdaságpolitikai lépéseiből, és mennyire akadályozhat egy új kormányt Mészáros Lőrinc vagy Matolcsy György.

Hogyan vált önből Márki-Zay Péter gazdaságpolitikai tanácsadója, hogy került ebbe a pozícióba?

Márki-Zay Péterrel személyesen nem ismertük egymást, az előválasztást megelőzően nem találkoztunk. Valamikor az előválasztás első fordulója után véletlenül összefutottunk, és mindketten konstatáltuk, hogy a másik rokonszenves.

Én az előválasztás első fordulójában rá szavaztam, miután a szakkollégista tanítványaim a nyár elején felhívták a figyelmem Gulyás Márton közel 3 órás Márki-Zay interjújára. Megfogott, hogy Márki-Zay mennyire beleáll a sokszor nem kellemes kérdésekbe, mennyire önazonos módon nyilatkozik, azaz nem mond mást, mint amit gondol. Az is látszott, hogy a végletekig eltökélt és nyerni akar. Márpedig szerintem, ha valaki nyerni akar, miniszterelnök akar lenni, akkor ezt nagyon kell akarnia. Az a stratégia nem sikeres, hogy “na jó, ha ennyien akarjátok, akkor megpróbálom, de magam sem hiszek benne”.

A személyisége és kiállása mellett világnézeti rokonszenv is volt önök között?

Péter a Partizán interjúban is vállalta, hogy az ő világnézete konzervatív, a gazdaságfilozófiája konzervatív, míg én inkább liberális beállítottságú vagyok. De nagyon sok mindenben ugyanúgy gondolkodunk a gazdasági racionalitásról, a piac fontosságáról (ám szükségszerű szabályozásáról). Emellett Surányi György felhívta a figyelmem Márki-Zay phd dolgozatára, ami nagyon alapos gazdaságtörténeti elemzés. Ezt eddig mindenki elismerte, aki vette a fáradságot és elolvasta.

Hogy megy a munka a kialakult ellenzéki gazdasági kabinetben? Ugye ön mellett még Bojár Gábor és Bod Péter Ákos is Márki-Zay Péter tanácsadója.

Miután Márki-Zay sokak meglepetésére győzött az előválasztáson, felhívott, hogy az előválasztás előtt elkészült Közös Alap program több fejezetét újra kellene gondolni, és meg kellene nézni, hogy melyek azok a pontok, amelyeken változtatni kellene. Mi a költségvetési- és adóügyeket tekintettük át.

Mármint annak fényében, hogy ő lett végül a miniszterelnök-jelölt?

Részben ezért, részben pedig azért, mert sok minden történt a magyar gazdaságban a Közös Alap megfogalmazása óta, például a Fidesz esztelen költekezésbe kezdett. Azaz mi kifejezetten a költségvetés, adórendszer szempontjából gondoltuk végig a kormány lehetséges mozgásterét. És miután a saját szakértői álláspontunkat kialakítottuk, azt mondtuk, hogy bár a költségvetési mozgástér politikai döntéssel sem tágítható (ezt kell minden politikusnak megértenie), de mozgástéren belül számos kérdés nem szakértői, hanem politikai döntést igényel. Ilyen értelemben tényleg árnyék pénzügyminisztériumként működtünk – noha egyikünk sem lesz pénzügyminiszter. Azt vizsgáltuk, hogy az adott lépés megvalósítható-e.

Hogy egy klasszikus példát mondjak, adórendszer sokféle van, szakmailag a jelenlegi adórendszer is alátámasztható, mert például az adóbeszedést, gazdaság kifehérítését kiválóan szolgálja, egy baloldali értékrend szempontjából viszont a progresszivitása messzemenően elégtelen. Mi azt mondtuk, hogy többféle programot lehet összerakni, és politikai döntés az, hogy melyiket tetszenek választani. Viszont a különböző választásoknak eltérő költségvetési hatásai vannak. Egy szakértő el tud mondani érveket, de a politikának kell döntenie.

Ezt követően ültünk össze a pártok azon politikusaival, akik a Közös Alap programot írták. A hosszú egyeztetési folyamat sikeres volt, meglepően jó viták alakultak ki, sokat tanultunk egymástól.

Elég konfliktusos helyzetnek képzelné el az ember azt, ahogy egy sor közgazdász leül a Jobbiktól a Párbeszéden át a Momentum gazdaságpolitikusáig megbeszélni az ellenzéki programot.

Azt gondoltuk, hogy több konfliktus lesz. Természetesen, sokat vitáztunk, próbáltuk meggyőzni egymást. Számos esetben mi mondtuk azt, hogy jó, nem ránk szavaznak az állampolgárok, nem nekünk kell kiállni a választók elé, és ha egy politikus azt mondja, hogy az ő közössége megnyerése érdekében ez vagy az nem vállalható, akkor elfogadtuk.

Tud példát mondani?

Inkább nem. Minket ugyan nem köt semmilyen pártfegyelem, de miután a pártokkal és Márki-Zay Péterrel heteken keresztül vitatkoztunk, nem ildomos elmondani, hogy mi ezt így gondoltuk, de hát ők meg úgy döntöttek. A választás után ezer örömmel kifejtem a személyes véleményem. Olyan döntés azonban nem született, amihez ne tudnám a nevemet adni , legfeljebb annyit tudok majd elmondani, hogy az adott esetben az én értékválasztásom szerint más lett volna a kimenet.

Bojár Gábor interjút adott a Szabad Európának, és ő abban említett egy példát, amiben sikerült meggyőzni a politikusokat: az áfacsökkentés ügyében.

Sajnos, bármelyikünk bármit mond, azt mindig félre lehet értelmezni. Gábor nem azt mondta, hogy nem lesz áfa-csökkentés. Mindössze arra utalt, hogy a pártok képviselői is megértették, hogy az áfakulcsok általános radikális csökkentése, miközben felemészti a költségvetési mozgásteret, a közben éppen a szegények szempontjából rossz újraelosztási módszer, és az inflációt sem tudja végső soron megfogni. Ami a közös programba bekerült, azaz az alapvető élelmiszerek áfájának radikális csökkentése (a cukorról, az olajtól, a lisztről , a kenyérről van szó, hiszen a tej és a hús jelenleg is kedvezményes áfájú termék) az a jelenlegi magas infláció mellett vállalhatóan jó megoldás.

Ön hogy jellemezné azt a gazdaságpolitikai programot, ami végül is ezen a több lépcsős tárgyalási folyamaton keresztül megszületett?

Az elmúlt 12 év szűken értelmezett gazdaságpolitikai lépéseinek jelentős része (mint például a külső adósság csökkentése, az adóterhelés csökkentése, a devizakitettség csökkentése stb.) nem feltétlenül volt hibás.

Nem vadonatúj gazdaságpolitikára van szükség, hanem megváltozott gazdaságfilozófiára. Egyrészt meg kell szüntetni az intézményesített korrupciót, az „új magyar tőkésosztály”, azaz a NER-birodalom adófizetői pénzből való gazdagítását, másrészt az ország érdekében át kell rendezni a gazdaságpolitikai prioritásokat. A hosszú távú versenyképességre kell fókuszálni, azaz az oktatási és az egészségügyi rendszerre. Nem véletlen, hogy most elég sok szó esik a tanárok, szociális munkások, egészségügyi dolgozók béremeléséről, és talán kevesebb a jobbmódú családok megsegítéséről.

Nem nyúl hozzá az új kormány a Fidesz által kialakított szociális támogatásokhoz, tehát nem törli el a 13. havi nyugdíjat, nem törli el a gyerekek után járó kedvezményt, nem szünteti meg a rezsicsökkentést – hanem a meglévő mozgástéren belül előtérbe helyezi az egészségügyet és az oktatást, mert azt gondoljuk, hogy ez a hosszú távú versenyképesség feltétele.

Az, hogy az intézményesített korrupciót megszüntetjük, hogy a közbeszerzéseket átláthatóvá tesszük, tenderenként 15-30 százalék költségcsökkentést jelent. Ebből el lehet kezdeni építeni az új rendszert.Nem köti meg túlságosan a saját kezét egy új kormány, ha azt mondja, hogy mondjuk itt a családtámogatási rendszer, ezzel én nem értek egyet ideológiai alapon, de nem nyúlok hozzá? Azt gondolnánk, hogy ha többet akarunk adni a szegényebbeknek, akkor nem adunk annyit a tehetősebbeknek. Viszont amit ön mond, abból azt lehet kiolvasni, hogy minden úgy marad, ahogy van, csak a szegényebbeknek még adunk többet.

Ha nulláról kezdhetné az ellenzék, akkor lehet, hogy nem ezt a programot állította volna össze. Az viszont egészen biztos, hogy nem jó stratégia, sőt, nem jó gazdaságpolitika, ha azt mondjuk, hogy akkor minden eddigi kedvezményt eltörlünk és nulláról egy jobb rendszert építünk. Ez soha nem szokott sikerülni.

Mik lennének a magyar gazdaság legnagyobb problémái, amiket egy kormányváltás esetén már másnap el kellene kezdeni orvosolni?

Az első az intézményesített korrupció megszüntetése, a közbeszerzések megváltoztatása.

Onnantól kezdve akár a Mészáros és Mészáros Kft. is nyerhet egy tisztességesen kiírt, nyílt közbeszerzésen, a verseny következtében radikálisan csökkenő áron. De nem hiszem, hogy indulni fog.Egyrészt, az alacsony, a valós költségeket tükröző ár számára már nem lesz vonzó, másrészt, mert az eddigi beszállítói önállóan is elindulhatnak és nyerhetnek.

A második elem az új Európai Uniós programokhoz kapcsolódó pályázatok mielőbbi kiírása. Most indult el az új hét éves program, a beadott országprogramon belül tágak a lehetőségek, itt nincs semmi elveszve. Sőt, az ellenzéki kormányváltás garancia ennek a – jelenleg a jogállamiság kritérium miatt billegő – 22 milliárd eurónak a lehívására. Mód nyílik a pandémia alatt létrehozott európai alapnak a kiaknázására. A 6 milliárdos támogatás lehívására vonatkozó magyar programot egyelőre az Unió nem fogadta el – az ellenzéki kormányváltás garancia arra, hogy ez meg fog történni. Az új kormány igénybe fogja venni a jelenlegi kormány által visszautasított – és sokkal kedvezőtlenebb feltételek melletti nemzetközi kötvénykibocsátással helyettesített – 10 milliárdos európai hitelt is. Számos területen – digitalizáció, zöld átállás, szociális rendszer, oktatás, egészségügy, kultúra, vidékfejlesztés – a hosszú távú célok megvalósításának jó eszköze az európai források igénybevétele.

Ez a két lépés rendkívül fontos, mert ez mutatja meg, hogy milyen irányba megy ez az ország.

Milyen lépéseket jelent az intézményesített korrupció felszámolása?

A közbeszerzések olyan megszervezését, hogy tényleg nyílt verseny legyen: a csak egy résztvevős közbeszerzések elkerülését, a megtámadható és számonkérhető döntések garantálását, az alacsony belépési küszöböket, a transzparenciát stb. Ez nemcsak az EU-s pályázatok, de minden közbeszerzés azonnali átállítását jelenti.

Nem arról van szó, hogy meg lesznek bélyegezve bizonyos vállalkozók, hogy ők a NER-birodalom részei. A rendszer megváltoztatásával a NER-birodalom át fog állni a gazdaság szolgálatára. Az egészségtelen, nem versenyképes részei pedig el fognak tűnni. Ha nem lesznek meg azok a támogatási rendszerek, amelyek most elég célzottan bizonyos vállalkozásoknak kedveznek, akkor az egész gazdaság át fog állni egy másik pályára.

Ezeknek nem azonnal lenne hatása, nem úgy néz ki, hogy áprilisban a kormány egy tollvonással megszünteti az intézményesített korrupciót, és onnantól tiszta lesz a verseny. De a nemzetközi tapasztalatok szerint fél éves átfutás után már működik.

Egy új kormány gazdaságpolitikáját mennyiben befolyásolja vagy nehezíti az a tény, hogy az elmúlt tizenkét évben a kormány nagyon sok piacot újraosztott, a trafikoktól a bankszektorig, és ezek a szereplők, hívjuk őket akár új tőkés osztálynak, oligarcháknak.

Hívjuk őket NER-birodalomnak!

Vagy NER-birodalomnak. Ezek a szereplők nagyon fontos szerepet töltenek be nagyon sok ágazatban. Ezzel mennyire tud egy új kormány együtt dolgozni, mennyire befolyásolja, hogy milyen gazdaságpolitikát tud vagy akar végrehajtani?

Ezt a mély gazdaság problémájaként szokták emlegetni, hogy mennyire mély a gazdaságnak az a része, amely nem versenyképes módon, az állami pénzek „járadékvadászaként” rátelepszik a versenyképes és működő gazdaságra. Mi úgy látjuk, hogy nem annyira mély. Meggyőződésem, hogy számos olyan beszállító van, aki örül, ha nem beszállítóként kell megjelennie, hanem önállóan is indulhat egy-egy tenderen. Ezek a vállalkozók felszabadulnak, és átlátható rendszerben működik tovább a gazdaság.

Amíg a gazdaságnak vannak versenyképes, egészséges részei, a mély gazdaság leépítése meglepően gyorsabban hoz eredményt, mint azt sokan gondolják. Pontosan azért, mert jelen pillanatban ez úgy néz ki, hogy ha maga a Kossuth tér parkosítására szeretne egy tenderen elindulni, akkor megkeresi azt a „NER-es” céget, amelyikről tudja, hogy nyerni fog, és megpróbál ennek az alvállalkozója lenni. Abban a pillanatban, hogy kiderül, hogy egyedül is elindulhat a pályázaton, onnantól kezdve az ár 30 százalékkal fog csökkenni, el fognak indulni azok a cégek, akik eddig is lerakták az aszfaltot és építették a szállodákat, és működni fog a gazdaság. Nem tudja elképzelni, hogy ez milyen gazdasági többletet jelent.

És az olyan területeken sem jelent ez gondot, mint mondjuk a bankszektor, ahol a Mészáros Lőrinchez közeli üzleti körök az ország második legnagyobb bankját építik, és amiben már Tiborcz István is részt vesz a Gránitbankon keresztül?

A bankszektor egy nagyon érdekes kérdés, ott a fő feladat az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank és az Eximbank azonnali átvizsgálása lesz. Az MFB-ben nemrég a kormánynak tőkét kellett emelnie a bank eddigi támogatási és hitelpolitikájának következtében. Meg kell vizsgálni, hogy mi van a portfóliókban. Lehet, hogy csupa jó hitel és exporttámogatás, és akkor nagyon örülni fogunk, de elsődleges feladat, hogy ez kiderüljön.

A most kifejlődő második legnagyobb bankot, a Magyar Bankholding Zrt.-t, már az Európai Központi Bank fogja felügyeletként vizsgálni, hiszen Magyarország egy kormányváltás esetén azonnal csatlakozik az európai bankunióhoz. Ez pedig azt jelenti, hogy az ország három legnagyobb bankját az Európai Központi Bank fogja felügyelni és ellenőrizni.

De a bankunióba való belépésnek ez a fő motivációja, hogy ezeket a bankokat ne a magyar hatóság ellenőrizze?

Nem, a bankunióba való belépés azért jó, mert a bankszektor stabilitását garantálja az, ha tagjai vagyunk az uniós szanálási alapnak, ha egységes elv szerint ellenőrzik a magyar bankok működését, és hogy lassan kialakul az uniós betétbiztosítási rendszer. Tehát számos olyan következménye van, amiért érdemes az euróövezethez való csatlakozás előtt belépni a bankunióba.

Márki-Zay Péter azt nyilatkozta, hogy kormányváltás esetén öt éven belül bevezetné az eurót. Mi indokolja ezt az időtávot?

Ezzel azt mondta, hogy ez ebben a ciklusban még nem esélyes. Azt mértük föl, hogy bár törekedni kell rá, ezt négy év alatt nem tudjuk megvalósítani. Részben azért sem, mert Magyarország jelenleg nem teljesíti azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az euró mielőbbi bevezetéséhez. De mindent el fogunk követni, hogy minél előbb csatlakozzunk az ERM 2 rendszerhez, és onnan már tényleg csak egy ugrás a zónába való belépés.

Az euró bevezetése most ugyanannyira vonzó Magyarországnak, mint volt a 2010-es euróválság előtt?

Igen.

A Fidesz körüli gazdaságpolitikusok azzal szokták indokolni azt, hogy miért nem adnak konkrét dátumot az euró bevezetéséhez, mert ők azt a következtetést vonták le az euróválságból, hogy ha olyan országok vezetik be az eurót, amelyeknek a fejlettségi szintje lemaradt a nyugati magországokhoz képest, az igazából előnytelen. Éppen ezért a magyar gazdaságot még föl kell zárkóztatni, hogy jól jöjjön majd ki az euró bevezetéséből.

Az MNB különböző elemzéseiben még olyan is elhangzott, hogy Ausztria fejlettségének 90 százalékát kellene elérni ahhoz, hogy sikeresen lehessen az eurózónához csatlakozni.

Szerintem, ez nem szakmai érv volt, hanem a belépés elhalasztására vonatkozó politikai döntést „zenésítette meg”. Ne felejtsük el, hogy jelenleg a nálunk egyértelműen fejletlenebb Bulgária és Horvátország csatlakozik az euróövezethez. Egy fair szakmai vitában ma már mindenki tud felhozni az ő érveit alátámasztó országtanulmányokat pro és kontra egyaránt. Szlovákiától kezdve Szlovénián keresztül a balti országokig nagyon különböző tanulságok vannak. Nem biztos, hogy nekünk pont az olasz, görög, spanyol eurócsatlakozást kell tanulmányoznunk, hanem a szlovák, szlovén vagy a balti példát. És ezeknek a nagy része, úgy tűnik, sikeres csatlakozás volt.

És mi az, amit ezektől az országoktól meg lehet tanulni?

Szlovénia például nagyon fegyelmezett költségvetési és jövedelempolitikát folytatott mielőtt csatlakozott az euróövezethez, utána ezt azonnal elengedte, és úgy zuhant bele a 2010-s válságba, ahogy még mi sem. Ezzel szemben meg lehet nézni a balti országokat vagy Szlovákiát, ahol nem nagyon lehet kimutatni olyan negatív hatásokat, amelyek indokolnák, hogy Magyarország maradjon kívül.

A csatlakozást ellenzők ki szokták emelni, hogy az eurócsatlakozással megszűnne az a monetáris politika függetlensége. A globális tőkeáramlás korában, egy olyan kis nyitott gazdaságban, mint Magyarország nem lehet nagyon független monetáris politikáról beszélni. A Nemzetközi Valutaalap tanulmányai szerint az MNB önállósága a kelet-európai régióban a leggyengébbek közé tartozik.

És vajon kellően hiteles-e a jegybanki politika ahhoz, hogy érdemes legyen a kis független mozgásteret kiaknázni? Az empirikus elemzések szerint Magyarországon nem igazán sikerült hiteles monetáris politikát kialakítani. A hozzánk hasonló kelet-európai országokhoz hasonlóan a 2010-es második felében Magyarországon is jelentős volt a fellendülés. Magyarországon ehhez végig laza, prociklikus fiskális és monetáris politika társult, azaz a magyar gazdaságpolitika tövig nyomta a gázt lejtőn lefele. Akkor sem változtatott ezen az alapálláson, mikor 2018-tól már erőteljes inflációs nyomás látszott. Az eurózónában ekkor még defláció volt – Kelet-Európában már infláció, amiben már akkor is listavezetők voltunk. A hasonlóan inflációs célkövető Csehországban és Romániában ekkor – azaz 2018-19-ben – kamatot emelt a jegybank. Ez Magyarországon nem történt meg.

És egy ciklus alatt el lehet érni egy olyan fejlettségi szintre, hogy be lehessen vezetni az eurót?

Nem kell elérni egy bizonyos fejlettségi szintet, az kell, hogy olyan legyen a gazdaságpolitika, olyan legyen az ország piacainak az állapota, hogy biztonságos legyen a csatlakozás. Szerintem erre kell törekedni. Kiszámítható gazdaságpolitika kell, és vissza kell állítani piacok rugalmasságát. Amibe például beletartozik, hogy a munkaerőpiacon vissza kell állítani a háromoldalú tárgyalásokat munkavállalók, munkaadók és az állam között. És olyan munka törvénykönyve kell, amiben nincs benne az a bizonyos rabszolga klauzula. Rugalmas munkaerőpiac kell, erős szakszervezetekkel.

Mi lenne az euró bevezetésének rögtön érezhető előnye?

Ne felejtsük el, hogy a magyar lakosság közel 70 százaléka európárti. Ők tényleg tranzakciós költségnek élik meg, hogy az országnak forintja van, nem eurója. Gazdaságilag ezen még hosszan el lehetne vitatkozni, hogy pontosan mi lenne a bevezetés ideális időpontja, de ez egy politikai döntés, mert Magyarország európárti.

Persze el lehet rontani az euró bevezetését, és nem állítom, hogy nálunk van a bölcsek köve, de törekszünk arra, hogy egy sikeres eurócsatlakozást valósítsunk meg. Technikailag amúgy semmi gond nem lehet, mert 2007-ben már elkészült a csatlakozás technikai forgatókönyve, meg tudom mondani, hogy az MNB-ben melyik fiókban van, csak elő kell venni. Ez nem lehet akadály.

És az mennyire akadály egy ilyen irányba mozduló gazdaságpolitikában, hogy 2025-ig Matolcsy György lesz az MNB elnöke?

Ne felejtse el, hogy a jegybanki függetlenség fontos érték, tehát ellentétben az előző kormánnyal, sem törvényátírással, se más módon nem kívánunk beavatkozni a jegybank önállóságába. Viszont a jegybank valóban felkészült stábja sokkal felszabadultabban tudna dolgozni, a monetáris tanácsban újra lennének viták, és nem egyhangú döntések.

Én hiszek abban, hogy amikor az emberek megérzik a változás szelét, alkalmazkodnak. Matolcsy György szavazata csak egy szavazat a monetáris tanácsban.

És igazából Matolcsyt nem érdekli a monetáris politika, sose érdekelte. A stábot és az MT tagjait viszont igen. De attól tartanak, hogy a jegybank esetleg szabotálná egy új kormány gazdaságpolitikáját?

Mit szabotálhat a jegybank? Nézze, az nem kizárható, hogy a következő másfél évben úgy alakul az inflációs helyzet és a jegybank rákényszerül további kamatemelésekre. De nem azért, mert a jegybank provokálni akarja a költségvetést. Ha azonban a választások másnapján a jegybank egy rendkívüli kamatdöntő ülésen 500 bázisponttal, azaz 5 százalékkal emeli a kamatot, akkor azt mondom, hogy igaza volt Dénes, én voltam túl optimista.

Beszéljünk kicsit az inflációról, mert talán ha megkérdeznénk most bárkit az utcán, azt mondanák, hogy ez a gazdaság legnagyobb problémája. Mit tehet, mit tenne egy új kormány, hogy megfékezze vagy kordában tartsa az inflációt?

Egyrészt a választásokkal megszűnik a választási pénzszórás, az a fajta kormányzati osztogatás, ami a jövedelmek 30 százalékos növelésével eszetlenül fűti az inflációt. A jegybanki hitelesség lassú helyreállítása, a jegybank általi kormányfinanszírozás leállítása is segíti az infláció mérséklését. Ugyanis ne felejtsük el, hogy bár a magyar jegybank látszatra az elsők között kezdett szigorítani, közben folytatta a kötvényvásárlási programját, azaz még jó ideig valójában nem szigorított, hanem lazított. A hitelesség ezért kulcskérdés. Azt nem hazudjuk, hogy az új kormány egyből letöri az inflációt. Azt állítjuk, hogy az infláció fűtése mérséklődni, a jegybank hitelessége nőni fog, az inflációs várakozásokat és az inflációt ezen keresztül tényleg sikerül mérsékelni.

A miniszterelnök úr nemrég a Kossuth rádióban azzal az elméncséggel reagált állításomra, miszerint a kormány és a jegybank hiteltelen gazdaságpolitikájának nem csekély szerepe van az áremelkedés gyorsulásában, hogy akkor biztos az amerikai inflációról is ő tehet.

Ezúton szeretném üzenni a miniszterelnök úrnak, hogy nem, az amerikai inflációról nem ő tehet. Ő csak a magyar infláció felpörgéséhez járult hozzá. Amiért az Magyarországon 7 százalék fölött van az infláció, míg a környezetünkben ennél 3-4 százalékponttal alacsonyabb. Üzenem a miniszterelnök úrnak, hogy szívesen látom a tavaszi monetáris politika kurzusomon, a Rajk Szakkollégium diákjaival együtt könnyen meg fogja érteni, miért van ez így.

A költségvetésvetési költekezések visszaszorítását hogyan lehet úgy csinálni, hogy senki nem kiáltson megszorítást?

Egyrészt választás idején kiszórt pénzek egy része egyszeri pénzköltés , az automatikusan nem ismétlődik (például adóelengedés, fegyverpénz stb.). Másrészt ismét hangsúlyozom az európai uniós források szerepét – nagyon jelentős stabilitást adhat az országnak az új kormány általi lehívhatóságuk.

Amikor decemberben kiálltak az ellenzéki pártok gazdaságpolitikusai bejelenteni a közös program legfontosabb elemeit, akkor Simon András kampányszóvivő is 1000 milliárd forintos fideszes megszorításról beszélt. Ez azt jelzi, hogy bármilyen kormány bármennyire is hozzányúl a költségvetéshez, a másik oldal megszorítást kiálthat, ami nagyon csúnya szó Magyarországon.

Nézze, a 2022-es költségvetés tényleg elég gyenge lábakon áll. Ha marad a Fidesz és Varga Mihály minden nem tervezett lépés nélkül hozza a tervezett 4,9 százalékos deficitet, akkor tényleg megemelem előtte a kalapom. Furcsa mód mindig az ellenzéket kérdezik, hogy milyen megszorításokat tervez. Tessék inkább megkérdezni Varga Mihályt – hiszen neki európai uniós források nélkül kellene teljesítenie a 4,9 százalékos hiánycélt!

Említette már, hogy az oktatásban, a szociális szférában és az egészségügyben béremelésre van szükség. Az előbb említett sajtótájékoztatón Z. Kárpát Dániel, a Jobbik gazdaságpolitikusa is arról beszélt, hogy emelni kell a magyar bérszínvonalat, Varjú László a DK-ból azt mondta ugyanott, hogy az európai minimálbér bevezetését kell támogatni. Erről ön mit gondol?

Az európai minimálbér annyit jelent, hogy egységes szabályok szerint kerül meghatározásra a minimálbér, például helyreáll újra az országos érdekegyeztető tanács. Ma már nem igaz, hogy Magyarországon a legalacsonyabb Európában a minimálbér.

Bérszínvonal-emelésre és szektorális béremelésekre mekkora tér van akkor, amikor az infláció ekkora probléma és konszolidálni kell a költségvetést?

Nem kell még konszolidálni a költségvetést. Jelen pillanatban Magyarország sokkal jobb helyzetben van, mint volt 89-90-ben, 94-95-ben, vagy 2006-2007-ben, amikor a nemzetközi környezet miatt és a belső, nagyon súlyos ikerdeficit miatt is konszolidációra volt szükség. Jelen pillanatban nincs ikerdeficit. Megvan veszélye, hiszen romlik a folyó fizetési mérleg és magas a költségvetési hiány, de ez mérföldekre van attól, amikor súlyos költségvetési konszolidációra volt szükség.

Ha pedig megfigyeli a szektorális béremelési ígéreteket, azok a ciklus egészére szólnak. Ha megnézi a pedagógussztrájk előtt szakszervezeti nyilatkozatokat, nem azt követelték, hogy most rögtön száz százalékkal emelkedjenek a bérek, hanem hogy fokozatosan, és az általuk elképzelt rendszerben legyen értékálló béremelés. Ezt szerződésben is rögzítené a kormány, hogy négy év alatt teljesíti, hogy ne csak ígéret, de kötelessége is legyen.

Ez pedig egy ciklus alatt belefér. Ne feledje el, a korábbi válságokkal ellentétben most növekvő pályán van a magyar gazdaság. Már majdnem azon sírunk, hogy 2021-ben csak 6 százalékos volt a növekedés, nem 7, idén meg lehet, hogy nem lesz meg az 5 százalék. 2008 után arról beszéltünk, hogy recesszió lesz. A növekedési tartalékkal, uniós forrásokkal együtt nincs még veszély.

Sokszor felmerül, hogy Magyarországnak a nemzetközi gazdaságban betöltött szerepe, a nyugat összeszerelő üzeme, az egy rossz szerep, azzal versenyzünk, hogy itt olcsóbbak a bérek és rugalmasabb a munkaerőpiac. Ezt a szerepet pedig az Orbán-kormányok csak tovább erősítették, elképesztő összegekkel támogatták a beruházásokat, meghozták a rabszolgatörvényt, stb. Miközben még Varga Mihály is kritizálta időnként azt, hogy a magyar gazdaság túlságosan függ az autóipartól és pár hasonló szektortól. Önök szerint hogyan lehetne átalakítani ezt a nemzetközi szerepet?

Ha megnézzük a negyedik ipari forradalomba pozitívan becsatlakozó országokat – például a balti országokat, Észtországot – akkor az látszik, hogy úgy lehet átalakítani ezt a szerepet, hogy meg kell teremteni azt a vállalkozási környezetet, ahol versenyképes, exportképes vállalatok maradnak életben. Az állami támogatásokat pedig azoknak az infrastrukturális és környezeti feltételeknek a biztosítására megy, hogy ezek a cégek úgy tudjanak becsatlakozni a nemzetközi értékláncokba, hogy ne feltétlenül csak a legkisebb hozzáadott értékű beszállítók legyenek. Szerintem ez megvalósítható, egy új kormány támogatási politikájának alapvetően ilyennek kell lennie, és nem azt kell megmondania, hogy melyik az az iparág, amelynek segítségével ki fogunk törni.

A Fidesz-kormány és Matolcsy György is arról beszél, hogy a versenyképességet kell javítani. Ezt mindenki mondja, de ez konkrétan milyen lépéseket jelent?

Az az oktatási rendszer, amely arra neveli a kikerülő diákot, hogy alázatos legyen, ne kérdezzen, sosem fog innovatív vállalkozókat, innovatív munkaerőt nevelni. Bármilyen furcsa, az oktatási rendszerrel kell kezdeni, meggyőződésünk, hogy ezen múlik, hogy megtanulnak-e kérdezni és kételkedni az emberek és nem egy központból várják csak a megoldást.

Magyarország nem, vagy nem csak azért összeszerelő ország, mert rossz támogatási politikát folytattak a kormányok, hanem azért, mert lerohasztotta a saját oktatási rendszerét. Az észtek és a finnek nem azért sikeresek, mert ott bezzeg jó volt a kormány támogatási politikája, hanem mert ott a kormány kialakította azt az infrastruktúrát, azt a digitális környezetet, amelyben a kérdezni tudó munkavállalók és munkaadók sikeresen tudtak előre menni.

Ez nem két éven belül elérhető változás, sőt, azt gondolom, hogy ez tényleg hosszú távú projekt, és ha nem sikerül, maradunk összeszerelő üzem. Ez nem a multik gonoszságán múlik. Miért van az, hogy más országok, ahol ugyanennyi a multi, ki tudnak törni ebből?

Viszont az Orbán-kormány kialakított egy olyan gazdasági környezetet, ami elég kedvező a multinacionális vállalatoknak. Voltak arról pletykák, hogy a munka törvénykönyvét multik jogászaival együtt írták át, sokkal több beruházási támogatást adtak, mint a korábbi kormányok, Európában a legkisebb szintre csökkentették a társasági adót.

De ne felejtsük el, hogy ebben nem csak a multik voltak benne. Azzal a szlogennel, hogy a magyar vállalatokat helyzetbe kell hozni, a Mészáros és Mészárosnak ugyanúgy 1,6 százalékos volt az effektív adórátája.

Igen, de arra akarok kilyukadni, hogy ha ehhez a környezethez nagyon hozzányúl egy új kormány, nem vásárol százmilliókért tovább új munkahelyeket, átírja a munka törvénykönyvét, nem mondja-e azt egy sor multi, hogy inkább nem fejleszt vagy nem ruház be Magyarországon, vagy akár el is viszi a termelést?

Nagyon rátapintott arra, hogy mi a mai vállalati versenyképességi kultúrának, a magyar vállalati környezetnek az alapkérdése, és ami nagyon sok vitát generált és fog is még generálni. Amiben egyetértés van, az az, hogy az a fajta, nem transzparens, igazából nem egyenlő feltételeket teremtő támogatási és adórendszer, ami jelen pillanatban megvan, az ezt a típusú vállalati kultúrát erősíti. A transzparencia, a nyílt támogatások felvállalása, ha azt mondja az állam, hogy segítek infrastruktúrát kiépíteni, segítek digitalizálni, nem pénzt osztok, nem arra ösztönzöm a vállalkozásokat, beleértve a multikat is, hogy az állam támogatásaira, pályázataira optimalizáljanak, hanem a vevőre, az olyan környezetet teremt, amelyben a multiknak is érdemes beruháznia.

Az általam ismert külföldi nagy befektetők cégei elsősorban nem azért jöttek Magyarországra, mert itt olcsó volt a munkaerő, hanem mert Kelet-Európában akartak befektetni, mert ebben a régióban láttak növekedési potenciált. Annak, hogy visszafogták a befektetéseiket az volt az egyik oka, hogy nem volt átlátható a rendszer, nem tudták, hogy ki, miért és hogyan kap támogatásokat. Az ő filozófiájuk azt, hogy „betartjuk a törvényeket, befizetjük az adókat, cserébe hagyjatok dolgozni” Tehát szerintem nem csökkenni, hanem nőni fognak a beruházások.

Bojár Gábor a fentebb már említett interjúban arról beszélt, hogy ki kellene vezetni a vállalatoknak járó állami támogatásokat.

Az ingyenes pénzosztást igen. Támogatás az infrastruktúra kialakítása, az olcsóbb tenderezési lehetőség, a digitális környezet megteremtése, kisvállalkozásoknak olyan környezet létrehozása, hogy könnyebben tudjanak elindulni. Az állami pénzosztás, hogy százmilliárdokat osztanak ki cégeknek, viszont meggyőződésem szerint inkább árt, mint használ. Bár erről a barátaimmal és tanítványaimmal is nagy vitáim vannak. Mert nem igaz, hogy ezeknek a támogatásoknak csak a NER-birodalom és a multik a haszonélvezői, kiváló magyar vállalatok is. De szerintem ez a fajta támogatási rendszer akkor sem segíti egy egészséges vállalkozói környezet kialakulását.